Amit tudni kell:

Kezdő vagyok minden téren, kezdésemnek nincsen vége :)

Bártiméusz - Szamárlandi Amulyett

Novelláim

Verseim

Friss kommentek

  • Schlafmann Dániel József: Szia Dani. Tök jó a történet igy tovább sok sikert a továbbiakban is. Remélem ezzel nem hagyod ab... (2008.08.04. 09:40) Indiántánc

Esti párbeszéd...

  • "Faust és az ördög köté az egyességet,
    Egy lélek a tét, kettő játékában, s ez egyszer
    Faust az ki nyer az ördög ellen."
     
    "Hiába látsz valamit jónak,
    S adnál szépet az utókornak,
    mert bár a jószándék felövezett, 
    a halál útja is kikövezett."
     
    " Felkérést e táncra, szívesen
    Fogadja e lomha gyermek,
    Ki ifjonti cipőben tipereg
    S szövögeti a rímeket.
    Utamat keresem át, éjen át,
  • A halál árnyaka fényt, nem
    Vet ám rám, s egyet se
    Félj, a halál mindenkit meg vár."
     
    "Ha küzdesz,
  • Valakiért tedd.
    Különben magadért?
    Értelmetlen tett!"
     
    "Magáért küzd az majd,
    Ki tükör előtt festéket
    Öntet fejére, mutatólag.

    Küzdeni az embernek,
    Ez a természet akarata
    Hisz így maradt fenn.

    Mint a vad kit kergettek
    Szurdokba, szakadékba
    Űzte a mamutot lefele
    A halálnak mély gyomrába.

    Harcolt az ember, sokat
    S ez mindig így vala.
    Nem nyugszik meg ha kell,
    Ha nem, mert ilyen az ember."
     
    "Istentől csak két dolgot kaptam,
  • kínt és tudást.
    Kínt, hogy szenvedjek mit másoknak adtam,
    s tudást, hogy el tudjam viselni mit kínomul kaptam."
     
    "Kín és tudás, vagy kín és átok,
  • Egy életet meghatároz.
    Átok az élet, hisz megpecsétel
    S kín az átok mit elviselsz,
    Lazíts terheden s engedd el,
    Tudásod, mi bélyegez."
     
    "Gondolj csak bele
  • küzdesz egy életen át
    s csak rosz az mi várt

    Gondolj bele?
    mit tennél, mást,
    szépet csodást?

    Igy csak állmodban élsz,
    jót nem remélsz,
    félsz!

    Gondolj hát bele,
    még ha fel is kélsz,
    nem is élsz!"
     
    "Van ki rövid küzdelemmel, hatalmas örömre
  • Tesz szert egy életben, s hidd el nekem,
    E örömnél szebbért küzdeni nem lehet.

    Ember az ki fél, s vagy félve él,
    De igazán az fél, ki az életét
    Hanyagul hajítja messze él.

    S mi szebb lehet még, a közösnél?
    Egy örömnél, amit kettő él?
    Ezt mond meg, fivérkém."
     
     "Egyedül nehéz,
    ketten már boldog.
    De nem jönnek össze a dolgok.
     
    Egyedül nehéz
    s remélni lehet,
    de nem kergetünk mást, csak szelet

    Egyedül nehéz,
    és állmom bár merész,
    vhajmi kevés.    "
     
     "Összejönnek, ha már megvan
    Ki alkalmas arra az útra.
    Két fél tesz ki egyet, s azt
    Érzi az egész két oldala.

    Szíved szakad, reped, törik
    De el még nem tűnik! Tartsd
    Majd annak mélységet meg
    Ki érzi azt, mit te érzel.
    Lehet fáj, lehet szúr, hasogat,
    Erre ad a szerelem gyógyírt!
    Majd..."
     
     " Az ki kéne, elérhetetlen.
    Nem foghatom két kezemben.
    Az ki vágyam eldob messze,
    ezért van minden elveszve

    Ezért érzem gyötör és bánt,
    ezért várnám, mint a halált.
    Nekem ő kell senki más,
    ő legyen a lelki társ."
     
    "Erőszak lelket nem teremt, 
    Egy ember se lett kedvesebb.
    Rejtett fegyver e szerelmed
    Ne engedd el, kezedben lehet...
    Ezer meg ezer ember lehet
    Ellened meg veled, de neked
    Egy eszed, egy lelked!
    Tedd bele mindened."
     
    "Beleteszem én, de félek,
    Belehal a lelkem, s kiégek.
    Nem lehet senki tökéletes, ezt értem,
    De miért lett így nem értem?!"
     
    "Megy e nekem?
    Nem, telve e érzelemmel?
    bezzeg te veszed,
    berket nekem be teszed.

    De tévedsz.
    Ezer meg ezer
    ember ellen
    verekednem keljen?

    Egyel nem megy
    Érted?
    s elveszek,
    mert félek."
     
    " Félelmedet vesd el végre 
    lépj a tettek mezejére,
    ne várd a galambot a szádba
    tedd mit szíved kívánna."
     
    "Nem merem eme tettem, 
    Melyet félre tettem, négy
    kerek esztend erejére,
    Merésznek neveznem.

    De érzem bennem
    Lelkem mélyében,
    Megtettem ezt,
    S megtenném
    Ezer meg egyszer."
     
    " Elhiszem, s értem
    de az én életemmel mi lészen?
    Mit tehetnék én véle,
    Hogy a lényeget megértse?    "
     
    " Szíved kövesd, lépjél!
    Árnyékból ki, ne féljél
    Menni, a változás jó
    Hisz csak újat hoz.

    Haladj a szívvel mi éltet,
    S tartsd észben mit érzel.
    Egy lépés előre, kettő meg
    Hátra, így halad a lányka?    "
     
    " Léptem én már százszor,
    s mind csak bánat lett.
    valahányszor szívem kitárom
    de szeretem ezért nem bánom    "
     
    "Nem bánod és megjárod,
    Szíved így megvágod
    S e sebet el nem látod.
    S azt majd meglátod
    Hogy kívánta boldogságod."
     
    "Próbáltam, hogy nem várok
    Azonnali hatállyal tovább állok."
     
    Kis szeászunknak így lett vége
    De a mese még megy, most indult el,
    S egy hamar nem áll meg. Kétlem
    Hogy lenne erő mi ellen állna nékünk,
    Hisz szavunkkal győzve győzünk!
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Liszi Dániel  2012.11.14. 22:02 Szólj hozzá!

Címkék: vers

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://irogyerek.blog.hu/api/trackback/id/tr544907568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása