Bártiméusz 

 1 Ezer meg ezer horog kapott bele az eszenciámba és kezdtek elragadni a megszokott és kényelmes Másvilágból. Szerencsémre csak kétfejűek... Mármint a horgok. Biztos csak egy kezdő lehet az, aki megidéz engem, az Ezüstholdas Kígyót, a Hatalmas Nemhozót. 30 nevem és 30 lakcímem! Se állat, se ember nem mer felidézni! Nem hogy, MEGidézni... Én vagyok Szar all Dzsinni, a hatalmas Rémhit, az Úraki Bártiméusz. Az, aki újra meg újra lerombolhatta Úr-urak falait. Én védelmeztem a nagy Spárgai császárt! Én lennék az, akit egy zöldfülű és véresszemű balfék próbál megidézni. Ha már itt tartunk, már gondolkoztam azon, hogy milyen alakban jelenjek meg újdonsült gazdám előtt.
 Először arra gondoltam, hogy egy szőke, fiatal lányként jelenek meg előtte... Anyaszült meztelen. Másodszor arra gondoltam, hogy az igazi alakomat mutatom meg neki.  Ám az túl rémisztő lenne neki. Inkább leszek egy gyönyörűen megmunkált, 2 szarvval-szárnnyal ellátott, szürke, koboldszerű kőszörny. A megidézőm egy gyenge testalkatú, dús, barna hajú 15 és 16 év közötti gyermek lehet. Persze mindezt egy pillantás alatt... Félszemmel... Vaksötétben! Csukott szájjal és nyitott füllel. Vagy pont fordítva, már nem is tudom. A gyereknek ettől még a szemüvege is elkerekedett. Sűrű füstfelhőt eregetve érkezek meg a gyomokkal körbe vett, 2 ezer éve változatlan rúnákkal bevédett pentagrammba.
- Mit akarsz te gyenge halandó, ki haldokol?- hangomat szánt szándékkal elmélyítettem a föld alá. Miközben beszéltem, enyhe gázfelhőt eregettem ki... A kis gyermek, köhögő rohamot kapott ettől. Pedig már kezdte összeszedni magát a kis szerencsétlen... Végre vesz egy mély levegőt az infláció előtt 0, 99 Ft-ért és belekezd mondandójába. 
- Ki vagy te, hatalmas démon? Mi a neved?- Szól hozzám.
- Bártiméusz áll a szolgálatodra földi gyermek. Második kérdésedre a válaszom ez: Ezüst holdas Kígyó, a hatalmas Rémhit, a legyőzhetetlen Nemhozó, a kegyelmes Szar all Dzsinni, Algopiryn Wakondja.- most egy kissé kimerítettem a névjegyzékemet, de van még nevem.
- Hozd el nekem a... a Sza-szamárlandi Amulettet. – parancsolta dadogva.
- Hogy mersz nekem parancsolni, földi halandó? Én vagyok Bártiméusz! Én vagyok Szar all Dzsinni, a Hatalmas Nemhozó és az Ezüstholdas Kígyó! Én romboltam le Urak, Kárnak és Spárga falait. Én beszéltem Simonnal. Én vágtattam a prérin bölény őseimmel! Én vigyáztam a romos Zimbabwét, mielőtt lehullottak a kövek, az esőcseppek. És a nép a sakál lakoma nem lett. Én vagyok Bártiméusz! Nincs aki uralkodhat felettem. Én parancsolom hát neked kölyök: mondd meg mi vagy, mi a neved, a TAJ-kártya számod, a lakcímed és a telefonszámod! – egy kis hatásszünetet tartok. Kérem, várjon türelemmel. Köszönöm. – Vagy netán kihagytam valamit?
 Jó duma mi? Szerencsémre csak 105%-ban volt igaz... Mármint 10, 5%-ban. Jelenleg Ő parancsol nekem. Nem fordítva.
- Igen, kihagyott valamit uram.
- Mégis mit, drága gyermekem.
- Az e-mail címemet nem kérdezte.
- Igaz is. Bocsánat... Khmm. Akkor: mi az e-mai címed!?
- Most nem volt elég hiteles. – kezdett el szemtelenkedni, de én szemet hunytam e felett.
- Nem te parancsolsz nekem! – mondja és leül a földre. Olyan, mint egy hisztizni készülő kis baba. Teljesen kiakadt a gyerek. – Teljesítsd a parancsom. Menj! Mire vársz még? –igazam volt. Hisztizik.
 A kölyök egyre türelmetlenebb lett, látva azt amint elbóbiskolok a padlón sűrű gázfelhőt eregetve. De ez csak a látszat volt. Igazából...
- BÁR-TI-MÉ-USZ! – kiált felém idegesen a szemüveges gazdi.
- Mi van máááár? – válaszolok flegmán.
- Távozz!
- Én mennék; - elindulok a pentagramm széle felé. Érzem, hogy már elmehetnék ebből a kalitkából, de e helyett, inkább maradok idegesíteni gazdámat. Úgy teszek, mintha fal lenne előttem, és a földre esek. – de nem tudok. – fejezem be a mondatomat.
 Felállt a kisgyerek és elkezdett toporzékolni dühében. Egyszer csak felém indult és erőteljesen lábon rúgott. Neki jobban fájhatott, mint nekem. Hisz kőből volt az egész testem. Szó szerint. Jobbnak láttam hát elmenni, hiszen nekem sincs kőből a szívem. Legalábbis azt hiszem.
Odasiettem az ablakhoz, amíg a gyerek ápolgatta „sebeit” és turulmadárként szálltam ki az ablakon...