Hosszú idő és bújkálás után végre elszántam magam arra hogy publikálom a frisseimet :) Kezdjük is hát el a friss vers sorozatot.

A szürke

Az embert néztem,
Csak egy lelket láttam.
A világ mozgott,
Én meg álltam.

Látott az ember...
Lelke már várt,
S a változás
Messze van már.

 A csönd... elrepült
felettem, én hallgattam
merre mehetett.
Tova el, innét messzire,
Hangok közé elveszve.

A szürke nem látta
végét, s kérdé:
"A fán túl, hol az ég?"